Keresés

A jóga nyolc ága, avagy mi is a rádzsa jóga

Már régóta készülök összefoglalni egy átlátható formában, hogy tulajdonképpen mi is a jóga? Mi az, amit oly sokan, többek között magam is, a nyugati civilizációba született és szocializált ember, próbál integrálni a hétköznapjaiba. Remélem nem kell letörnöm egyeseket. A jóga nem a fizikai gyakorlatok sora és nem a nyakatekert pózokban zümmögő csodabogarak hóbortja. Sokkal több ennél. A rádzsa jóga, azaz királyi jóga, egy kőkemény empirikus, önismereti út, ami az elmével foglalkozik nem a fizikai testtel. Ez nem egy vallás, hanem egy folyamat. Egy út, ami vak hit helyett egy eszköz a kezünkben, önmagunk és korlátaink felfedezésére, majd a létezés csodájának megtapasztalására és annak teljes megélésére. Alapjait írásban Patandzsali rögzíti, valamikor a Kr. e. 2. század és a Kr. u. 5. század között és Astanga (nyolctagú) jógának nevezi. Ez nem összetévesztendő a 20. században kialakult Astanga jogával, ami kötött ászanasorozatokkal dolgozik és Pattabhi Jois (1915- 2009) nevéhez fűződik. Patandzsali így definiálja a nyolctagú jógát:

"A jóga az elme mozgásainak kioltódása,
Ebben az esetben a Látó (figyelem) önformájában nyugszik,
Minden más esetben a Látó (figyelem) az elme mozgásaival azonosul"

Nézzük hát a jóga nyolc (aṣṭa) ágát:

  1. Jáma, avagy az erkölcsi elvetés elvei, ami a jógi a külvilággal való kapcsolatát határozza meg.
    1. Ahimsza, a nem ártás elve. Először is, nem ártok magamnak. Jó minőségű étellel táplálom a testem, amit úgy szerzek be, hogy nem ártok másoknak vele. Ha pihennem kell, pihenek. Nem ártok a lelkemnek negatív gondolatokkal, nem mondok rosszat sem másról, sem magamról. Nem ártok másoknak, sem cselekedettel, sem szavakkal, sem gondolatokkal. Nem ártok a Földnek és semmilyen lakójának.
    2. Szatja, az igazsághoz való hűség. Nem ámítom magamat és másokat sem. Megnyilvánulásaim mindig “igaz”-ságból történnek és én hűen képviselem azokat. Őszinte vagyok magamhoz és másokhoz.
    3. Asztéja, a lopástól való tartózkodás. Nem vágyom a más fizikai vagy szellemi tulajdonára. Nem sóvárgok semmi és senki után. Megelégszem azzal amim van, beleértve a testem is, hisz azt kölcsön kaptam, nem az enyém. Nem irigykedem.
    4. Brahmacsrja, a mértékletesség, önmegtartóztatás. Tény, hogy a vágy a világ mozgatórugója. Uralom a vágyaimat, nem a vágyaim uralnak engem. Tisztában vagyok a fizikai szükségleteimmel és nem vagyok az érzékek rabja. Elismerem, hogy a gyönyört igazán megélni nem a fizikai síkon lehet.
    5. Apparigraha, a nem ragaszkodás. Felismerem és megszüntetem a függőségeimet, mert tudom, hogy korlátoznak. Nem ragaszkodom semmilyen tárgyhoz, nem halmozok, nem gyűjtök semmit. Nem ragaszkodom személyekhez, minden nem igazi szeretetből fakadó kapcsolatot elengedek.
  1. Nijáma, a jógi belső erkölcsi erényei.
    1. Szaucsa, a tisztaság. Tisztán tartom a testem. Szatvikus ételeket fogyasztok, ezáltal a gondolataim is tiszták maradnak. Tiszta a környezetem.
    2. Szantosa, a megelégedettség. Elégedett vagyok azzal ami most van. Elfogadom a múltat és nem aggódok a jövőn, hisz minden úgyis úgy fog történni, ahogy majd történnie kell. Nem minősítek, nincs jó és rossz. Minden csak van és úgy van jól, ahogyan van.
    3. Tapasz, a belső tűz. Ismerem a határaimat és erőfeszítéseket tudok tenni a céljaim elérése érdekében. Akaraterőmmel képes vagyok bármilyen akadály leküzdésere.
    4. Szvadhjája, az önformálás, önképzés, tanulás. Ismerem önmagam, a tulajdonságaim, a képességeim. Felismerem negatív mintáim és dolgozom magamon. Folyamatosan szemlélem gondolataim, reakcióim és tisztában vagyok mikor milyen indíttatásból születnek.
    5. Isvara pranidhána, a felsőbbrendűnek való önfeladás. Tudom, hogy létezik egy felsőbbrendű, ami mindent és mindenkit áthat. Ez feloldja bennem az elkülönültség illúzióját, nem én vagyok, hanem én, Az vagyok. Ezért feladom akarásaimat, átadom magam a létezésben való bizalomnak és elfogadom, hogy mindent egy isteni rend vezérel.
  1. Ászna, a testi gyakorlat. Tévesen ezt nevezzúk jógának, ebben merül ki a jógagyakorlásunk 99 százaléka. Ez az ami látszik, ami szép, ami jól néz ki, pedig a kifele mutatás helyett, a befele fordulás lenne a lényeg. Az ászana arra hivatott, hogy a jógi testtudatot fejlesszen ki és egészséges maradjon.

  2. Pránajáma, a légzés tudatos és szándékos irányítása. A légzés irányításával, tudatosulnak az energetikai folyamatok is, megvalósul a belső béke, az ellazultság és a szellemi megtisztultság állapota. A pránajáma kapocs, a test durva fizikai és a tudat finomabb szintjei között.

  3. Pratjahára, az érzékek uralása. Az érzékszervek mentális irányításával, a jógi képes pontos és éles érzékleteket létrehozni. Ez egy köztes terület, amire jellemző az éber tudatosság, az álom teremtő képessége és a mély alvás között. (pl. jóga nidra)

  4. Dhárana, a koncentráció. A tudat nyugodt, mozdulatlan. Gyakorlásakor a figyelem egy érzelmileg közömbös dologra irányul (gyertyaláng), amitől a tudat megnyugszik, mentessé válik minden zavaró tényezőtől.

  5. Dhjána, a mély meditáció. Ez egy éber, megismerő, megfigyelő tudatállapot, ami a jógi valódi természetének felismeréséhez vezet. Nincs tárgya, nincs célja.

  6. Szamádhi, avagy a bölcsesség legfelsőbb szintje. A tudat itt megnyugszik, egy dologra koncentrál de a gyakorlatot végző személy tudatánál marad. Áthatja a belső béke, összeolvad az abszolútummal.

Mint látható a sorrenden, a jáma-nijáma előfeltételei a meditáció gyakorlásának, de arra sem várhatsz, hogy mindent tökéletességre fejlessz. Gyakorold a koncentrációt és a meditációt, annak ellenére is, ha a jáma-nijámában még nem állapodtál meg teljesen. Gyakorold az ászanákat, hogy a tested erős és rugalmas legyen, így jól fogod érezni magad a testedben. Viszont ne veszítsd szem elől a tényt, hogy a rádzsa jóga olyan mint egy nyolc lábú asztal. Akkor stabil, ha minden lábán egyformán támaszkodik.

Jó jógázást mindenkinek!

{{ message }}

{{ 'Comments are closed.' | trans }}